Vagabondo 08/08/2016 15:07 En jovok Legionre vissza. Mennyi esely van egy officer rankra? 7 ev utan? Csak sajat karakterek reszere, nem fogok belole Allifalokat csinalni...
Az újonc harcosokat felváltották a tapasztalt veteránok, és egyre több harci gép is előkerült. Érződött, jó irányba megyünk. Egy óriási csarnokhoz értünk, melyből több irányba kapuk nyíltak. Bent megannyi ork, és újabb robotízalt eszköz várt ránk, kiegészítve forgó fejű ágyúkkal. Nagyon komolyan védték ezt a csarnokot, fontos központi szerepet játszhatott. Levertük az ellenséget, és kelet felé vettük az irányt.
A kapun túl egy szűk alagút tárult elénk, mely egy komolyabb terembe torkollott. A terem közepén egy rúnákkal díszített kő láda állott, balra jobbra pedig 4 terem, egymástól elválasztva, telis tele kisebb nagyobb faládákkal. Nem tudtunk tovább menni, így megvizsgáltuk a kőládát. A mágikus tárgy megszólított minket, és kérdéseket tett fel. Nem tudom mi lett volna a helyes válasz, de egy védőpajzsot húzott maga köré, és mintha energiával ruházta volna fel a termekben lévő faládákat, majd közölte velünk, ha nem találjuk meg a rejtély kulcsát, az egész termet felrobbantja. Úgy döntöttünk ketté válunk, és módszeresen átkutatjuk a ládákat. Mindegyikből fura hang hallatszott, mintha lenne bennük valami. Gyanúnk beigazolódott. Ahogy érintkeztünk a ládákkal, Pandária legkülönbözőbb lényei támadtak ránk. Ahogy kaszaboltuk ezeket a lényeket, az energia mely korábban a faládákba áramlott, visszatért a kőládába. Ekkor értettük meg, hogy mi is a rejtély. Sietnünk kellett, mert fejünkben ott motoszkált a kőláda hangja, ahogy egyre számolt vissza, az elkerülhetetlen halál felé. Gyorsan végeztünk a termek megtisztításával, és elég energia gyűlt össze ahhoz, hogy kinyissuk a kőládát. Belül egy pár értékes tárgyon kívül, nem volt semmi, így nem maradt más, haladtunk tovább.
Sikeresen beverekedtük magunkat a város központjába. Utunkat megannyi Garroshoz hűséges ork, és más, kevésbé hűséges fajok övezték. Utóbbiak leginkább karóba húzva, illetve akasztva lógtak, hirdetvén az "Igazi Horda" felsőbbrendűségét a világ felett. Némelyek elzárva várták a kivégzésüket, vagy hogy élő gyakorlóbábui legyenek a frissen toborzott újoncoknak.
Megtisztítottuk az egész központi részt, és a trónterem felé vettük az irányt. Valami viszont nem volt rendben. A gyenge őrség nem vall Garroshra, így gyanakodva közelítettük meg a tróntermet. Ekkor két farkas lovas rontott ki az épületből. Felszerelésük alapján sámánok lehettek, melyek egykoron még megosztották a tudásukat az ifjú tanoncokkal. Most viszont nem akartak megosztani semmit, csak a bennük rejlő haragot. A farkasokkal támogatva támadtak ránk. Együtt túlságosan erősek voltak, így megpróbáltuk szétválasztani őket. Ahogy az erejük fogyott, úgy egyre pusztítóbb módon használták sötét mágiájukat. Valami fajta kötődés lehetett köztük, mert végül egyszerre haltak meg. Utolsó szavaikkal, még az Igazi Hordát magasztalták, és nevetve köszöntötték a halált. Ki tudja, lehet máris reinkarnálódtak valahol.
Komoly pusztítást hagytak maguk után, szinte alig lehetett ráismerni az egykoron zsúfolt központi területre. Természetesen a trónterem üresen tátongott, így tovább kellett keresgélnünk. Orgrimmar nagy részét lezárták, kénytelenek voltunk a város alatt húzódó barlangrendszer felé venni az irányt. Útközben továbbra is a lázadók hullái által dekorált kép kísért minket, de ekkor egy régi ismerősbe botlottunk. Gamon egy fához láncolva kérte segítségünket. Kiszabadítottuk, majd közölte velünk, hogy Garrosh egy fura dobozt vitetettet az alattunk húzódó barlangrendszerbe. Nem tudta mi volt benne, de fura folyadék szivárgott belőle, és útja mentén minden elpusztult. Ez biztos az ami felelős az egész pusztulásért, ennek a végére kell járnunk.
Eljutottunk a barlang belsejébe, ahol egy újabb ismerős arcba futottunk. Nazgrim, Garrosh hű vezére egy csapat újoncnak osztogatott parancsokat. Ahogy meglátott minket mindenkit ellenünk küldött, és közben megvadult arccal, harci kiáltásokat skandált. Régen még közösek voltak a céljaink, de most ellenségként kezelt minket. A legendás harcos mindet harcban szerzett tapasztalatát bevetette. A járatokon keresztül újabb és újabb orkkok érkeztek a segítségére, de végül térdre rogyott, meghalt. Szemében végig izzott a gyűlölet, haláltusájában is a vesztünket jósolta. Lojalitása a végsőkig kitartott.
Egy lift vezetett még ennél is lejjebb. Ez a hatalmas lift régen nem volt itt, szinte biztos hogy a doboz szállítására építették. Lent újabb járatok húzódtak, és egy óriási terem, melynek a közepén kohó díszelgett. Rengeteg újonc volt bent, ez lehetett Garrosh új kiképző bázisa. Szerencsére a tapasztalatlan harcosokon könnyedén átverekedtük magunkat. Egy lépcső vezetett fel, majd egy körterembe jutottunk. A termet bejárta valami féle ősi köd. Középen egy robusztus ork állt. Látszott rajta, hogy komolyan megfertőződött. Testéből tüskék álltak ki, és az egyik keze helyén kard nyújtott szolgálatot. Kénytelenek voltunk megküzdeni vele, mivel ez volt az egyetlen tovább vezető út. A termet betöltő köd megakadályozott minket abban, hogy gyógyítani tudjuk sebeinket, és a lény megannyi módon próbált minket elpusztítani. Gömböket idézett, és zónákat, melyeket kénytelenek voltunk magunkba nyelni, hogy ne töltsék be az egész termet robbanásaikkal. A lény aztán magába szívta a ködöt, és emberfeletti erővel sújtott le ránk. A heves harcban végól diadalmaskodni tudtunk, de érezhető volt a sötét erők egyre inkább növekvő ereje.
Tovább haladtunk, sietnünk kell, mielőtt visszafordíthatatlan következményei lesznek a fertőzésnek.
Beléptünk a hatalmas ajtón, amely egy legalább akkora terembe vezetett mint az előző. A fertőzés ide is átterjedt, az egész termet beborították a romlás teremtményei. Középen egy örvény hullámzott. Csak úgy szökött belőle a sötét energia szerte mindenfelé.
Miután purifikáltuk a termet egy érdekes fegyver tűnt fel. "Ez Gorehowl! Mit keres itt Garrosh baltája?". Szerettük volna megvizsgálni, de ahogy megközelítettük a sötét örvényből egy Sha manifesztáció ugrott elő. Maga volt a pusztulás hírvivője, azonnal fertőzni kezdte környezetét. Lényeket idézet, és hasadásokat nyitott melyből tovább terjedt a fertőzés. Heves küzdelemben felhasználta sötét erejét, és megpróbálta a fizikai testünket kiszakítani a világunkból, de mind hiába. Saját örvényébe zuhant vissza mely aztán bezárult.
Hirtelen 3 alak teleportált oda hozzánk. Lady Jaina Proudmoore, Lor'themar Theron és egy panda. Meglepettség ült az arcukra, mikor látták még mindig életben vagyunk. Megvizsgálták a fegyvert, majd megvitattuk a helyzetet. Fura volt együtt látni az alliance és a horde vezéreit, de az ellenségem ellensége... Portált nyitottak, mely egy hajóra vezetett.
Végre feltűntek Orgrimmar falai, de még messze voltunk. Garrosh keményen védte a partot, nem lehetett hajókkal megközelíteni. Egy kis csapat azonban képes lett volna szabotázs akciót végezni, ezzel előkészíteni a partraszállást. Bevállaltuk ezt, és egy újabb portál segítségével a közeli dokkra kerültünk. Kihasználva a meglepetés erejét, tönkre tettük az ágyúkat. Egy nagyobb sereg azonnal követett is minket, élükön Lor'themar Theronnal, Lady Sylvanas Windrunnerrel és Archmage Aethas Sunreaverrel. Ekkor azonban egy hatalmas árnyék vetült ránk, beborította a fél sereget. "Galakras!", kiáltott fel valaki. De nem volt ideje megrémülni sem, mert egy nyílvessző fúródott a mellkasába. "Gyerünk fedezékbe, azonnal!", hallatszott a parancs, és a katonák próbáltak védelmi alakzatba rendeződni. A közeli tornyokból lőttek ránk, miközben földi egységek rohamoztak. Be kell jutnunk a tornyokba! "Védjétek meg a goblinokat a tornyoknál, mi addig segítünk feltartóztatni a többit", parancsolt ránk Theron, és berontott az orkkok közé.
Sikerült mindkét toronyba feljutnunk és a rajtuk lévő ágyúkkal földre parancsolni Galakrast. A megvadult protodrake tüzet okádva rohant felénk. Sebzett állatként küzdött, de nem bírt a túlerővel. A partraszállás sikeres volt, bár hatalmas veszteségeket szenvedtünk.
Tovább haladtunk Orgrimmar kapuja felé. Ott azonban egy hatalmas fémskorpió várt minket. Egyik keze helyén fúró másikon pedig körfűrész díszelgett. A hátán egy hatalmas ágyú, a farka végén pedig lézer. Egy igazi ostrom gépezet mely könyörtelenül darálta be a rá támadó egységeinket. Ránk hárult a feladat, hogy kiiktassuk. Az óriási gépezet nem kímélt minket, bombákkal, tűzzel és körfűrésszel harcolt, még földrengést is okozott, de végig talpon maradtunk. A precíziós műszer nem bírta jól a csapásokat, és egyszer csak abba maradt a zakatolás. A szétterülő fémhulladékból dőlt az olaj, ezt már biztosan nem fogja senki sem megjavítani.
Közös erővel betörtük a kaput, és lekaszaboltuk a kirohanó orkkokat. Jó látni, hogy a közös érdek vezényletével képesek még ősi ellenségek is összefogni. Bejutottunk, már közel a cél, Garrosh jelenléte szinte tapintható a levegőben.
A csatornából kiérve sivár pusztaság fogadott minket. Valaha itt minden bizonnyal az élet csodás képet festett, de mára a fertőzés mocsarává vált. Ekkor fura dologra lettünk figyelmesek. Egy pandákból álló kisebb csoport gyülekezett. Nagy igyekezettel közelítettünk feléjük, amikor bevillantak Immerseus szavai. Közelebb érve bizonyosságot nyert a gyanúnk. Ezek Pandária régmúlt védelmezői, nem azok mint régen. Testüket sötét rohadás fedte, ők is fertőzötté váltak a tájjal együtt.
Ahogy észre vettek minket meg sem próbáltak békés úton tárgyalni. Tébolyult arccal rohamoztak. A kárhozat minden formáját bevetették, hogy elpusztítsanak. Sötétség, tűz, és méreg. Ezek voltak az ők eszközeik. Harc folyamán több alkalommal is úgy tűnt feladják, és meghátrálnak, de minden alkalommal csak újabb erősítést hoztak magukkal. Végül aztán mint egy igazi csapat, egyszerre haltak, egymásba borulva.
Nem messze innen egy bányavidéket fedeztünk fel. Hamar meg is lett a bánya bejárata. Bent az elmúlás fogadott minket. Egykoron aktív bányában most nem volt más, csupán halál. A félelmetesen üres bánya egyik járata végül egy hatalmas lyukhoz vezetett. Áthaladván, egy hatalmas terembe jutottunk, ahol egy óriás mogu szellem teste köszöntött. Barátságosan közeledett felénk, és a figyelmünket kérte. Norushennek nevezte magát, és elmondta, hogy a teremben uralkodó sötétséget nem leszünk képesek a valós formájában elpusztítani. De ő segít nekünk, hogy a harc kiegyenlített legyen, de így mindenkinek meg kell birkóznia saját félelmével, mindenkinek ki kell állnia egy próbát. Ahogy megidézte a teremben uralkodó gonoszt, az egész termet beborította a fény, a ragyogás. Egy Sha torzszülött jelent meg, melyet szinte teljesen legyengített a sugárzó fény. Sietnünk kellett, mert egyre halványultak a termet betöltő fények. Végül mindenki kiállta a próbát, és a lény elpusztult. Ekkor Norushen ismét megjelent, és megköszönte a segítségünket, és egy hatalmas ajtót nyitott meg előttünk.
Igen Nazgrimet is megöltük, de nem passzolt a lorekodásomba, szóval majd később hozom szóba.
Már két hete tart az ostrom. A kezdeti lendületnek köszönhetően az ellenség első sorait sikeresen megtörtük. Ezzel eljutottunk oda, ahol már csak hősies küzdelmek árán lehet tovább haladni.
Felfedeztünk egy ősi csatorna rendszert. Ezek a pandák aztán tudtak építkezni. A hatalmas belmagasságú csarnokok és folyosók végén egy fura lénybe ütköztünk. Immerseus, a Völgy korrumpálódott őrzője, az eddig életet adó kút megfertőződött torzszülöttje. Mióta az az istenverte Garrosh megfertőzte az egész térséget, egyre csak szaporodtak ezek a régen még barátságos, de mára már csak menthetetlenül bolyongó lények.
Kénytelenek voltunk megküzdeni vele, meg kellett őt tisztítanunk a fertőzés alól. A tekintetében még ott pislákolt a remény, még nem veszett el teljesen. Ütéseinktől a szétfrőccsenő fertőzött víz egyre csak terjedt a hatalmas teremben. Immerseus üvöltött a szenvedéstől, ahogy testéből távozó fertőzés újabb torz teremtményekké manifesztálódott. "Elég!" kiáltott fel, majd lerázta magáról a rengeteg kínt, és alámerült. A szétfröccsenő pacák az egész termet beborították, de neki is áldozatot kellett hoznia a sikerért. Az ártó anyag mellett saját testéből is kiszakadt jókora rész. Hatalmas küzdelmet folytattunk, hogy megsemmisítsük a fertőzött lényeket, és begyógyítsuk a sebeit, de végül csak sikerült. Teste teljesen kitisztult, és végre szabaddá vált. Miután megköszönte a segítségünket, megnyitotta az utat, és csak ennyit mondott. "Vigyázzatok, mert nem barát kit annak hiszel, és nem ellenség ki ellened cselekszik". Folytatjuk a csatát, amíg el nem jutunk Orgrimmarba, Garroshnak vesznie kell!
Lei Shen az úr, a villámok termében, nincs is ki egyenértékű az ő szemében. Mégis van akitől még ő is csak retteg, láncra verve, elzárva tartja a bosszújától félve. De áldozatául esik a vakmerő büszkeségének, mert egy csapat bátor harcos vet véget a hiedelemnek. Mely szerint nincs sem ember, sem más teremtmény e földön, ki képes akár egy karcolást ejteni a dölyfön. A bukását követően, hatalmas titok tárul fel, és megnyílik a titkos terem, félelmetes üvöltések kíséretével. Csak úgy morajlik a fájdalmas, sebzett hang, akár egy megrepedezett templomi harang. Kik vagytok, mutassátok magatok!? Hol van az áruló, ki engem ide záratott? Letépve láncait rohamozza meg a csapatot, dühében, sebzett vaddisznóként játssza az áldozatot. Csattan az ütés a pajzson, beleremeg a föld alatta, de az óriás csak üvölt, még itt vagy te mihaszna? Segítségül hívja az ősi erőket, sorra idézi a misztikus gömböket. Gigászi ütközet ez, a legbátrabbakat is próbára teszi, de ezt a csapatot, nem csak a tudás, hanem a szerencse is kíséri. Az óriás kezd gyengülni, gömbök kezdenek mindenhol megjelenni. Jön is az utolsó támadás, egész termet beborítja a hatalmas robbanás. Térdre rogy, és lehajtja fejét, megszégyenülve gyászolja elvesztett becsületét. Legyőztetek, de kérlek, de kérlek benneteket, kegyelmezzetek, és hagyjátok meg a rongyos életemet. Élhetsz tovább, de vidd hírül mindenkinek, ahonnan jöttél nem látunk senkit szívesen közületek. Ezzel ért véget a mi kis történetünk, áldottak legyenek kik segítettek nekünk.
Gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy vége a contentnek. Miért mondom ezt, annak ellenére, hogy Raden még nem halt meg? Őszintén megmondva azért, mert az már úgy igazán nem is tartozik hozzá. Lehet, hogy ezzel a véleményemmel majd egyesek nem egyeznek ki, de egy heti 30 tryos boss, ami ráadásul, nem is szerepel a raid insta meta achievment listáján, számomra már csak olyan, mint amikor berakták Ruby Sanctumot a játékba. Baromira felesleges, és értelmetlen. Mindenesetre egy biztos, Lei Shen halott. Ami számomra kellemes csalódás volt, hogy nem is töltöttünk el vele olyan sok tryt. A pontos szám nincs meg, de kb 190 alatt volt, és már egy ideje benne volt a kill a társaságban, így akár jobb is lehetett volna. Most elő lehet jönni azzal, hogy igen de ebben a gearben. Ez a kutyát nem érdekli, és csak azok fognak vele takarózni, akik még nem ölték meg, vagy akik már megtették hetekkel ezelőtt. Ez igen is egy jó eredmény, felesleges is erről vitázni. Főleg, hogy egy minta szerű kill volt. A harc során még a CRt sem kellett elhasználni, és végig olyan biztonságban volt a raid, mintha maga Szent Péter fogná a kezét. Nagyon boldog vagyok, hogy túl vagyunk ezen is, mivel már közeleg a nyári szünet időszak, amikor egy csomó hiányzás várható. De most már nyugodt szívvel mehet mindenki pihenni, hisz megtettük mit megkövetelt a haza. Mindenkinek gratulálok a killhez, és akkor nézzük még ezt a Raid... akarom mondani Radent!
Tegnap egy hosszabb csendet követően, újra szóltak a győzelmi hangok. Dark Animus testéből kiürült az életet adó anima, és használhatatlan robot teste, mázsás teherként zuhant össze. Ezzel megnyílt a kapu a trónbitorló Lei Shen előtt. Egy elég jól kitalált mechanizmusa van a harcnak, sajnálatos módon semmiféle különbség nincs a normálhoz képest, leszámítva, hogy a boss az elejétől kezdve aktív, ami csak időkorlátot ad a harchoz. Ennek ellenére a normál után is élveztem az összes tryt, leszámítva azokat, amikor Zeri 5mp után a pullt követően, holtan eset össze :). Szerencsére az összes kezdeti hibát sikerült kiküszöbölnünk, és elég gyorsan eljutottunk az értelmes tryok közelébe. A társaság kellően felkészült volt, és érezni lehetett, hogy ki vagyunk éhezve az újabb HC killre. Nagyon gratulálok mindenkinek, azoknak is, akik tryokon ott voltak, de lemaradtak a killről. Még egy utolsó lépés, és már jöhet is a jól kiérdemelt "bónusz" mulatság!
Hja igen. Herceg annyira megörült a killnek, hogy készített egy győzelmi táncot, amit persze fel is töltött, hogy mindenki láthassa!
Egy kicsit megkésve (ezért elnézést is kérek), de megérkezett a killshot az újabb HC boss killről. Durumu harc hű nevéhez, hisz talán az egyik legfeledhetőbb HC az egész raidben. A zseniális újítások csak frusztrálóbbá teszik az egészet, és aligha hiszem, hogy bárkinek is elnyerte volna a tetszését. Ettől még persze meg kell ölni a bosst, és nem árt az odafigyelés, de ha nem lett volna épp rohadtul bugos mikor elkezdtük tryolni, akkor nem bírta volna sokáig. Végül is nem is számít, csak a lényeg, miszerint 10/13an állunk és már valóban karnyújtásnyira vagyunk a végétől. Következik mindenki kedvence, a körzet buzogánya, a sötét ánusz akarom mondani animus (ezt a kettőt mindig összekeverem), reméljük jó móka lesz. A killhez nagyon gratulálok mindenkinek!
A Mogu faj kivételes példányai. Nőstény moguk és ráadásul ikrek. Persze a jól bevált ellentétes képviselet, a tűz és a jég, a két örök ellentét egyesül eme ikerpárban. A sötétség és a nappal, melyek együtt az alkonyat homályába merülnek, minden a kettősség példázása, erről szól ez a harc. De a sok szépség mögött csak a durva megtorlás lapul, meg kell halniuk! A zsákmányra éhes horda, nem kegyelmez meg senkinek, legyen akár egy kihalás szélén lévő faj utolsó nőstény példányainak egyike, vagy egy újabb sárkány a sorban, mely már csak színében ütközik el a többi társától. Nincs kegyelem sem könyörület, csak a győzelem számít! Hiába a kifinomult harci érzék, az egymás támogatása, egymás gyengéinek kiegészítése, az ikerpár is csak egy trófeává vált csapatunk gyűjteményében, mely már roskad a nagysúlyú egyedektől. Ennyi volt, legyőzötteké váltak és a történelem már csak mint, az utolsó mogu nőstényekként fogja őket emlegetni, kik nem állták ki az idő próbáját. Lassan a végéhez közeledik utunk, és beteljesedik a küldetésünk, meghódítjuk a Villámok Trónját!
Csak úgy dübörög a progress! Még alig léptünk túl az előző HC killen, de már is itt a következő. Primordius a darwini elméletek csodabogara, nem bírta tovább a kitartó ostromlást. Hazudnék ha azt mondanám, hogy mennyire élvezetes és különleges ez a HC boss. Tulajdonképpen, csak annyi kell, hogy nem fejetlenül rohangál a jó nép, és lövi amit lát mint normálban, hanem kell egy minimális szervezettség. Igaz, beleraktak egy "zseniálisan kitalált" plusz addot, ami épp csak arra jó, hogy az OT ne unatkozzon harc közben. Tehát egy rém egyszerű, és unalmas HC bosst sikerült megalkotni, ami épp csak annyival különbözik az elődjétől, mintha csukott szemmel kéne cipőt kötnöm. Na hagyjuk is szegény Primót, végül is nem ő tehet róla. Inkább a folytatásra koncentrálunk, hisz már nagyon közel a célvonal. A killhez természetesen ezúttal is gratulálok mindenkinek!
