Infinite Cooldown Bellum, egy ostrom naplója - végső bejegyzés
Írta: Fegyenc Dátum: Mrcius 12 2014 19:46:18
Érezni lehetett a romlás erejét. A járatban több, már teljes mértékben megfertőzött ork fegyveres várt ránk. A földön sötét anyag terült el, kisebb nagyobb foltokban. Abból pedig azonosíthatatlan lények manifesztálódtak. Ezek voltak Garrosh leglojálisabb katonái. Ahogy átverekedtük magunkat az őrök vonalain, hihetetlen látvány fogadott minket.

Y'shaarj még mindig dobogó romlott szívének látványa teljesen ledermesztett minket. A feketés lilás anyag, mint vér csöpögött ki belőle. Ekkor egy párbeszéd hallatszott a terem közepe felől. Előre siettünk, ahol Thrall és Garrosh beszélgetett egymással. Garrosh magabiztosan ült a hatalmas csontokból faragott trónján, egyáltalán nem érezte magát veszélyben. Thrall idegesen mutogatott felé, és rákiáltott. "Még nem késő Garrosh, kérlek add fel, fejezzük be itt és most. Ne legyen több áldozat!". "Heh. Neked a becsület már semmit sem jelent! Te, aki megengedted az embereknek, hogy gyakorolják sötét mágiáikat! A horda, az igazi HORDA az orkoké, kik csatamezőn halnak meg, mint az igazi orkok, és nem szövetkeznek az emberiséggel! Te elárultál minket, nem vagy te ork többé!". "Akkor most helyre hozom azt a hibát, amit nagyon rég elkövettem. Szél, föld és víz szelleme, halld hát meg hívásom!".

Thrall nekirontott, és elementális támadásokkal sújtott le Garroshra. De ekkor a sötétség ereje felülkerekedett rajta, és egy szinte végzetes támadást követően hátracsapódott. "A szellemek nem hallanak! Gyenge vagy Thrall, mindig is az voltál!". "Meglehet, de sosem vagyok egyedül!", mutatott felénk majd hátrébb húzódott. "Szóval szembe akartok szállni az igazi ork Warchieffel? Ám legyen!".

Garrosh nem tétovázott, egyenesen felénk rohant. Kezében baltájával, hatalmas dühvel támogatva. "Azt hiszitek egyedül vagyok?! Orkok, a vezér szólít titeket!", és ezzel megnyíltak a kapuk, ahonnan elkezdtek beözönleni az ork katonák. Teljes volt a káosz, de szerencsére sikerült a saját fegyverüket ellenük fordítanunk. Óriási csatacsillagokat idéztek melyek végig gurultak a termen. A kisebb méretű katonákat sikeresen a csatacsillag elé löktük, mely végzett velük.

Garrosh gyengülni látszott, de ekkor a terem közepéhez futott. A fölötti dobogó szívből egyenesen ráfolyt a sötét anyag, mely nem csak meggyógyította, de meg is változtatta. Nagyobb lett, erősebb, és tébolyultabb. "Düh, gyűlölet, félelem. Ezek mind fegyverei a harcnak!", és ekkor a szív magába szippantott minket. Egy párhuzamos dimenzióba csöppentünk. Tele volt sha fertőzött lényekkel. Garrosh magából a szívből próbát további erőt meríteni. Folyamatos suttogás kísért minket. A hang próbált beleférkőzni a gondolatainkba. Sikeresen legyőztük a lényeket, majd valahogy visszakerültünk a trónterembe.

A harc tovább folytatódott, de Garrosh egészen új képességek birtokába került. Teste felett, a romlás kezdte teljesen átvenni az uralmat. "Szétzúzom a világotokat, és mindent mi benne található! Hellscream nevében, mindenki elbukik!". Pörögni kezdett, majd a saját társainkat fordította ellenünk, de egy két jól irányzott pofon gyorsan visszatérítette őket a normális elme állapotba. Garrosh megint csak legyengült, kezdte elhagyni az ereje, és ekkor ismét középre rohant.

"Eljön az igazi horda, láttam! Megjelent nekem. Koponyákból álló hegyeket és vérrel teli folyókat láttam! Meglesz, megalkotom a VILÁGOM!". Tovább fertőzte őt a szív, de ezt teste már nem bírta. Még az eddiginél és tovább nőt, és testét teljesen lefedték a romlás jelei. Már egyáltalán nem hasonlított régi önmagára, képtelen volt kezelni ezt a hatalmas erőt, a sötétség ereje bekebelezte. Újabb, az eddiginél jóval erősebb csapásokat mért ránk, de kitartottunk. Egészen a végsőkig, mikor is térdre rogyott. Már azt hittek vége, amikor ismét felkelt. "Azt hiszitek nyertetek? Vakok vagytok mind! De majd én felnyitom a szemetek! TEKINTSÉTEK MEG A DICSŐSÉGES VÉGZETEMET!", és ekkor magába rántott minket.

Megint csak egy párhuzamos világba kerültünk. Stormwind kapuja előtt álltunk. Ám ez a Stormwind kicsit sem hasonlított az igazira. A fertőzés szinte teljesen beterítette. Garrosh ismét felgyógyult, és újult erővel támadott. Az ő általa kontrollált világban ő hozta a szabályokat. "Nincs hely számotokra a világomban! Mindent elpusztítok amit valaha szerettetek!". Mindent bevetett ami még megmaradt. Bombázni kezdett minket, csatacsillagokat zúdított ránk, de mind hiába. A sötétség ereje nem táplálta tovább, és végleg összeesett. "Nem, nem, a világom, az én végzetem. Ez az én végzetem...". Azonnal visszakerültünk a trónterembe. Garrosh teste megtisztult a fertőzéstől, de annyira legyengítette, hogy kis híján megölte. Ám ekkor nem várt vendégek tűntek fel a színen...

Infinite Cooldown: Garrosh HC - 10 man mini - indafoto.hu

)