Bellum, egy ostrom naplója - 4. bejegyzés
Írta: Fegyenc Dátum: Oktber 23 2013 17:12:18
Sikeresen beverekedtük magunkat a város központjába. Utunkat megannyi Garroshoz hűséges ork, és más, kevésbé hűséges fajok övezték. Utóbbiak leginkább karóba húzva, illetve akasztva lógtak, hirdetvén az "Igazi Horda" felsőbbrendűségét a világ felett. Némelyek elzárva várták a kivégzésüket, vagy hogy élő gyakorlóbábui legyenek a frissen toborzott újoncoknak.
Megtisztítottuk az egész központi részt, és a trónterem felé vettük az irányt. Valami viszont nem volt rendben. A gyenge őrség nem vall Garroshra, így gyanakodva közelítettük meg a tróntermet. Ekkor két farkas lovas rontott ki az épületből. Felszerelésük alapján sámánok lehettek, melyek egykoron még megosztották a tudásukat az ifjú tanoncokkal. Most viszont nem akartak megosztani semmit, csak a bennük rejlő haragot. A farkasokkal támogatva támadtak ránk. Együtt túlságosan erősek voltak, így megpróbáltuk szétválasztani őket. Ahogy az erejük fogyott, úgy egyre pusztítóbb módon használták sötét mágiájukat. Valami fajta kötődés lehetett köztük, mert végül egyszerre haltak meg. Utolsó szavaikkal, még az Igazi Hordát magasztalták, és nevetve köszöntötték a halált. Ki tudja, lehet máris reinkarnálódtak valahol.
Komoly pusztítást hagytak maguk után, szinte alig lehetett ráismerni az egykoron zsúfolt központi területre. Természetesen a trónterem üresen tátongott, így tovább kellett keresgélnünk. Orgrimmar nagy részét lezárták, kénytelenek voltunk a város alatt húzódó barlangrendszer felé venni az irányt. Útközben továbbra is a lázadók hullái által dekorált kép kísért minket, de ekkor egy régi ismerősbe botlottunk. Gamon egy fához láncolva kérte segítségünket. Kiszabadítottuk, majd közölte velünk, hogy Garrosh egy fura dobozt vitetettet az alattunk húzódó barlangrendszerbe. Nem tudta mi volt benne, de fura folyadék szivárgott belőle, és útja mentén minden elpusztult. Ez biztos az ami felelős az egész pusztulásért, ennek a végére kell járnunk.
Eljutottunk a barlang belsejébe, ahol egy újabb ismerős arcba futottunk. Nazgrim, Garrosh hű vezére egy csapat újoncnak osztogatott parancsokat. Ahogy meglátott minket mindenkit ellenünk küldött, és közben megvadult arccal, harci kiáltásokat skandált. Régen még közösek voltak a céljaink, de most ellenségként kezelt minket. A legendás harcos mindet harcban szerzett tapasztalatát bevetette. A járatokon keresztül újabb és újabb orkkok érkeztek a segítségére, de végül térdre rogyott, meghalt. Szemében végig izzott a gyűlölet, haláltusájában is a vesztünket jósolta. Lojalitása a végsőkig kitartott.
Egy lift vezetett még ennél is lejjebb. Ez a hatalmas lift régen nem volt itt, szinte biztos hogy a doboz szállítására építették. Lent újabb járatok húzódtak, és egy óriási terem, melynek a közepén kohó díszelgett. Rengeteg újonc volt bent, ez lehetett Garrosh új kiképző bázisa. Szerencsére a tapasztalatlan harcosokon könnyedén átverekedtük magunkat. Egy lépcső vezetett fel, majd egy körterembe jutottunk. A termet bejárta valami féle ősi köd. Középen egy robusztus ork állt. Látszott rajta, hogy komolyan megfertőződött. Testéből tüskék álltak ki, és az egyik keze helyén kard nyújtott szolgálatot. Kénytelenek voltunk megküzdeni vele, mivel ez volt az egyetlen tovább vezető út. A termet betöltő köd megakadályozott minket abban, hogy gyógyítani tudjuk sebeinket, és a lény megannyi módon próbált minket elpusztítani. Gömböket idézett, és zónákat, melyeket kénytelenek voltunk magunkba nyelni, hogy ne töltsék be az egész termet robbanásaikkal. A lény aztán magába szívta a ködöt, és emberfeletti erővel sújtott le ránk. A heves harcban végól diadalmaskodni tudtunk, de érezhető volt a sötét erők egyre inkább növekvő ereje.
Tovább haladtunk, sietnünk kell, mielőtt visszafordíthatatlan következményei lesznek a fertőzésnek.
