És ilyen volt...
Írta: Bene Dátum: Februr 12 2010 14:10:15
A hivatalosan körülbelül 10. klántalálkozó! Gondoltam belinkelem ide Fler postját, mert hát nyálas meg Fler gyökér de hát IC-s! Azt hiszem nem kell sokkal többet hozzáfűznöm. Maximum annyit, hogy a következő alkalommal ne felejtsünk már el csinálni egy fullos csoportképet mert azt még egyik alakalommal sem sikerült. S mint már jópáran lefogytak így talán mind a 25-30 ember is rá fog majd férni!
Mostanában rosszul alszom, no nem azon a "rosszakat álmodós" módon. Ó nem. Inkább azon a "nem megfelelő időben és akkor is túl keveset" alvó módon. Olyan öt óra körül ébredtem, izgatott voltam, mert tudtam mi vár rám. A "körülbelül tizedik" hivatalos Infinite Cooldown guild találkozó napja volt...
Kilenc órára mentem Yusuért, a Westendben találkoztunk. Yusu testalkatát barátok közt sem nevezhetjük csontsoványnak, inkább a mackós fajta. Mindig ő volt köztünk a legnagyobb, de az utóbbi időben ezt megelégelte, arcáról már nem áradt a jól megszokott boldogság, amit a jóllakottság érzése okozott. Pár perc séta után megérkezett Kúrta, sportosabb volt a testalkata mint nekünk és ő sem kért kenyeret a rántottához. A sors gonosz kacaját hallottam mikor elkezdtem sétálni a két magamforma sráccal, akik pár hónapja még húsz-húsz kilóval többet nyomtak. Talán az ég jelezte, hogy nem kéne már annyit ennem.
Különösebb tervek nélkül indultunk el a városba, hosszú volt még a nap a várva-várt buliig. Gondoltam elviszem magammal a két srácot egy vidám sétára a festői szépségű Lehel térre, Deohoz. Kilátástalanság érzése fogott el, mit fogok én kezdeni raidem tagjainak való világbeli alakjával. Kalandosan jutottunk el kedvenc rerollerünkhöz, kicsit persze az én hibámból, hiszen oly tökéletes memóriám ismét csak megmutatta, hogy vannak néhai kihagyásai, Deo lakhelyét illetően például. A tagbaszakadt triumvirátus kiállva a Lehel-tér és környéke próbáit elérkezett Deolinához. Mindig előjön belőlem a kisvárosi származás, mikor ilyen új épületekben járok, a lift sebes suhanásával megcsiklandozza a gyomrom, a teljes sötétségbe boruló folyosó villanyainak sorozatos felgyulladásától kiráz a hideg.
Pár órát elütöttünk a Czinege lakásban. Czinege Deo-Mino-Ampheta kollégánk változatos bűvészmutatványokkal kápráztatott el bennünket. Ilyen volt például a harminc karakteres jelszó elsőre eltalálása, változatos adatok felkutatása több száz partíción, vagy épp a pont e két bűbájt összekötő merevlemez íves felrúgása. Jól szórakoztunk.
Mikor megéheztünk útnak indultunk, mivel azonban nekem volt még pár dolgom otthon, én vállaltam magamra a házigazda és a szakács szerepét. Kicsiny konyhámban tíz tojásból csináltam rántottát négy személyre. Régebben ennyit vettem elő, ha kicsit jobban megéheztem. A fejedelmi lakoma után, gyomoridegeink megnyugtatása végett társasjátékkal múlattuk az időt. Oly gyorsan elszaladt az, hogy mire észbe kaptunk, már késésben voltunk.
Azt a feladatot kaptam, hogy szedjem össze Timit. A Deák tér felé menet találkoztam Nepatával és az általa pesztrált vidékiek egy részével. Néha boldog lennék, ha nem a fővárosban laknék, ki tudja mi finommal örvendeztette meg őket Nepa. Sajtot kiszakítottam a tömegből és magammal ráncigáltam a Stadionokhoz, Timpi várt itt ránk. Valószínűleg nem rég érkezett meg, mégis kicsit sajnáltam, még el sem kezdődött a nap, de már órákat utazott és -a késésemnek köszönhetően- fagyoskodott is pár percet. Noha volt nála egy kis szívmelegítő, nem véletlenül kapta a pálinkás lady becenevet. Az idővesztegetés ellenére még mindig elég korán, elindultunk a ránk váró este fő helyszínére.
Elsők közt érkeztünk hát a Noiretba. Roldjuk kerek arcát pillantottam meg először, viszolyogva fogtam kezet vele, a Ragnaros szerver glyphjeink bárójával, az emberrel aki minden altom pénzét felemészti. KergeKacsa üdvözlése után megpillantottam Remert. Remer teste új formát öltött, legutóbbi találkozásunk óta felére redukálódott. Leültem mellé a padra, kényelmetlen kert ipadra hasonlító lóca volt, -talán sokkal inkább a szívembe inná magát a szallon, ha kényelmes bútoraik lennének-. Megpillantottam egy apró papírdobozt, arany alapszínét bíbor minták díszítették, néhány ember volt rajta nagyon boldog. -Mit szívsz?-kérdeztem Remert. -Szivarkát- mondta, majd elővett egy picúrka szivart a dobozból és rágyújtott. Gyufája lángra lobbantotta a szivar végét, majd az izzó parázs kis füsttel jelezte, hogy készen áll Remer nikotin szintjének növelésére. Füstöt eregetett ami szemet gyönyörködtetően a levegőben kicsiny tölcsérként folyt ki nyugdíjas main tankunk szájából, majd ahogy a tüdejében maradt füstöt kifújta a tölcsérkék szétrepedtek és gomolygó felhőként halványodtak el a szobában.
Ahogy a helység megtelt Infinite Cooldown tagokkal úgy töltötte be a dohányfüst a Noiret légterét. Bené káprázatosan széles látókörű, mindig tudom, ha mással nem vele, tudok majd beszélni valami felemelőről. Ő az aki mindig itt van, hisz ő alkotta meg az egész gondolatot, amit ma úgy hívnak Infinite Cooldown. Jómagam kilencedik alkalommal veszek részt ezen a találkozón, ha emlékeim nem csalnak mindegyiknek elejétől a végig tagja voltam, megtanultam már az általános guild-találkozó algoritmusát. Az emberek számának alakulása a színusz görbe első periódusának mintáját adja. A rengeteg élmény amivel elhagyom ezt a helyet, mindig kis keserűséggel vegyül, mert oly sok ember van itt /az y-tengely 1 helyénél/, hogy sosem tudok mindazzal eleget beszélni akivel szeretnék.
Ahogy a hangulat, az elfogyasztott alkohol és más ajzószerek hatására a tetőfokára hágott, valaki a fő asztalra helyezte Pucca tortáját. Biztán állítom, hosszú guildtalálkozós múltam alatt ez volt a legfinomabb ajándék amit az Infinte Cooldown kapott. Fehér marcipán mázzal bevont csokoládé torta volt, mintáját tenkintve a honlap grafikájának pontos mása volt. Pucca kötődését hozzánk, egy kis tábla jelezte, rajta a felirattal: "Melegek Vagytok Mind..." Fennállásunk óta bizony rengeteg aranyköpés született, mint ez utóbbi, fel sem tudnám sorolni mindet és biztos vagyok benne, hogy vannak akik olyanokra is emlékeznek amire én nem. Abban azonban biztos vagyok, hogy aki ott volt, a "körülbelül tizedik" IC találkán, nem felejti el a pillanatot, mikor egykori warlock officerünk ugyanezen torta kéjeit Vagabondo kopasz fejéről élvezte. Vagát egyébként hivatalosan is az IC legnagyobb barmai közé fogadom, bővítve az Aztek, Yusu, Remer, Tögy, Smogi, Szeszkazán, Szmöllér és jómagam alkotta listát. Üdvözlet közöttünk!
Késöbb az este egy "mellékasztalhoz" ültem, kis kerti fa asztal volt, kerti padokkal, háttámlául a falból kialakított box szolgált. Körülbelül hat személyre tervezték mégis épphogy csak elfértünk körötte, Roldjuk, Magtar, Vasagyar és én, a nehéztűzérség. Már hetek óta találgattam, mit kaphatok majd guildünk mesterétől ajándékba. Az igazat megvallva arra számítottam, hogy végre belátta fontosságomat és ünnepélyes keretek között officernek nevez ki. Bármekkora kielégülést is szerzett volna nekem Yusu mindennapi kirúgásának lehetősége, az ajándék amit kaptam felülmúlta. A felvidéki superman országának talán legnagyobb kitüntetésével látott el, egy eredeti, csapolt Kofola röpke tárolására alkalmas, Kofola feliratú korsóval. Ezúton is megígérem, hogy igazán kiváltságos italokat fogok fogyasztani belőle. (Kofolarovka jöhet?)
Szép lassan elkezdtek fogyni az emberek, a vidám kiskocsma zajszintjéből félóránként illant el egy-egy tagunk tekintélyt parancsoló hangja. Mindig családiassá válik a hangulat a végére, többé-kevésbé két éve vagyunk együtt, és noha egymás igazi arcát csak negyedévente látjuk, legtöbbünk annyi időt tölt a csapattal, mint egy családdal. Ismerjük már egymást annyira, hogy tudjuk, valakinek mikor esik jól egy jó szó, vagy mikor vágyik rá, hogy virtuálisan kisírhassa magát a vállunkon. Tudjuk már mikor volt Nepának rossz napja, vagy mikor fáradt Lámi, tudjuk mikor kelt korán Yusu és mikor volt sok munkája Benének. Ezentúl azt is tudjuk, mikor fog Magtar órákig beszélni a taktikáról, precízen a legapróbb részletekig elemezve a harcokat, és hogy mikor hal majd meg Vaga, mert nem figyelt ez utóbbira vizelettartási gondjai miatt. Ilyenkor döbbenek rá igazán, mi már nem csak egy csapat vagyunk, ami együtt játszik. Már nem csak egy "progress orientál guild" vagyunk. Szeretlek téged, Infinite Cooldown, a második családom.
Öt óra körül érkeztem haza, cigarettafüst marta még mindig a szemem, már huszonnégy órája talpon, álmos és fáradt voltam. Rég aludtam már ilyen kiadósat.
